Szülém mégis utazik

"Észre se vettem, hogy megöregedett. Mióta emlékszem, ráncos kis teremtés, nyáron mezítláb jár. Munkájában, fáradhatatlanságában ?rzöm legszebben... Keze eres, repedezett, aszályos nyári föld. És nagy. A munka naggyá, er?ssé tette. Ha simogatta a fejem, tenyerével csaknem betakarta egészen." A szerz? képzeletbeli riportregényt készített édesanyjával. Felidézi szegénysorban töltött gyermekkorát, visszavezet bennünket a XX. század közepén-végén átélt emberpróbáló évtizedeken. A tizenegy testvér közül hatan maradtak életben, most köztük ingázik az író édesanyja, a számára már érdektelen és követhetetlen világban. Magával ragadóan, végtelen szeretettel ábrázolja édesanyját és az annak halála utáni keser?séget, bánatot. Sorait olvasva hiteles forrásból ismerhetjük meg az öregedés jellemz? tüneteit. Emberi tragédiákkal terhes id?szakokról szóló és bölcs tanulságokat szolgáltató írás.